Ismerős az érzés, hogy miután úgy gondolod, most már aztán tényleg végeztél mindennel, az utólagos apró-cseprő munkával még annál is több idő elmegy? Így jártunk mi is a framekkel. De most, hogy az ideiglenes framekre is felcsavaroztuk a megerősítést és a maradék részdarabokat is felragasztottuk, valóban, minden kétség nélkül mondhatom, hogy az összerakáshoz szükséges hajódarabokkal majdnem elkészültünk.
És ekkor jött el a pillanat, hogy fenekestül felforgattuk a sufnit. Nekiálltam ugyanis két, remekül összeillesztett, kb 4m hosszú rétegelt lemezre felrajzolni a hajó alját. A hivatalosan 100, de a gyakorlatban 100,5 cm-es vonalzó okozta elmérések, radírozások és újrarajzolások után egyszer csak egy hosszú, gyönyörű csepp alak tündöklött a fán. Fogtam a Struccot (időközben megtanultam bánni vele), kivágtam, aztán csak álltunk és gyönyörködtünk benne. Végül még szörföztem is rajta. Csakhogy szokja a vizet. :)
Mindeközben Gergő méricskélt, vágott, fúrt, faragott. A schwerttartót és a kormánylapát tartóját készítette. Persze menet közben derül ki mindig, hogy valamihez nincs elég anyag. Dirib-darabból ugyan már üzletet nyithatnánk, rétegelt lemezünk is van tengernyi, na, de tömör fa, az nincs. Most próbálunk szerezni, mert Keszthelyen nem találtunk fogunkra való darabot. A hajó meg csak nem készülhet akármilyen fából!
