Utolsó munkálatok

Eljött a nap. Amit már évek óta vártunk, és amiért évek óta izgultunk. Most kiderül, hogy mindent jól csináltunk-e, fent marad-e a vízen, elég-e a nehezék, nem húz-e valamelyik irányba, bírja-e a szelet,  kormányozható-e...és megannyi kérdés lebegett  a szemünk előtt. A vízrerakás pillanatában dől el, hogy érdemes volt-e dolgoznunk rajta, és az a munka valóban megérte a befektetett időt és energiát.

Utolsó előtti éjszaka sokáig dolgoztunk még, és nem feltétlenül az utolsó simításokat végeztük. Munka még bőven van vissza a hajón. Arra törekedtünk, hogy a legszükségesebb dolgok meglegyenek, és rendben legyenek. Gergő az árbócon dolgozott, én a hajótest befedésén, úgymint festés és lakkozás, valamint az utolsó ragasztások, Gergő keze alá.

Másnap hajnalban keltünk, és irány Keszthely, egy adag festékért (mert az utolsó pillanatban fogyott el...) - és ez már a vízrerakás reggele!

Délelőtt még kentem egy réteget az utastérbe, hogy szép feehér legyen, és ne a szürke alapozó látszódjon. (Persze még visszavan kb 3 réteg...) Cefetül izgultam, hogy megszáradjon délutánra. Közben már folyamatosan jött mindenki, az udvarunk egyre zsúfoltabbá kezdett válni. Rengeteg lelkes rokon és barát jött le emiatt, ami nagyon megmelengette a szívünket. Hogy nekik is ennyire fontos, ami nekünk fontos. Közben megérkeztek a Zalai Hírlap aznapi példányai anyukán jóvoltából-cikkeztek rólunk az ünnepi számban.

Gergő szünet nélkül dolgozott, hihetetlen koncentráltsággal, fegyelemmel és kitartással vitte a hátán az utolsó munkálatokat. Én csapongtam a hajó körüli tennivalók és az egyre növekvő tömeg között.

A kitűzött időpont, a 4 óra egyre közeledett. Lassan alakult a hajó, de a vitorla felhúzásánál akadt egy kis baki: a gaff folyton elakadt az árbócon. 4 órára már nem leszünk lent, de most mi lesz? Hogy oldjuk meg? Erre nem számítottunk... Ötletelés, próbálkozások sorozata, mindenki a küszöböt rágta és várta végre, hogy lemenjünk. A parton lévők meg érdeklődtek, hogy mikor érünk le. De megmondani nem tudtam, mennyi idő még, mire megoldjuk a problémát. Végül csiszolással sikerült méretre alakítanunk.

Oké, már csak egy dolog maradt hátra, a kormánylapát felrakása. Fúrót, hosszabítót bekötöttük, de JAJJJ! 

HATALMAS VIHAR KÖZELEDIK! Egy pillanat alatt lecsapott ránk a nyári zápor, és eláztatott mindent. Még vízre se raktuk és máris elázik a hajó!Minket pedig beszorított a kis házba és a sufniba. Kb 30 ember toporgott egymáson várva, hogy elmenjen a vihar. Számomra kétségessé vált, hogy vízre tudjuk-e rakni még aznap. De még jó, hogy akadt egy kis probléma a gaffal, különben ki tudja, mi lett volna a Balaton karmai között...

Az eső viszont 1 órán belül elállt. Gergő fanatizmusa nem csökkent, újra hadba állt. Pillanatok alatt elvégezték még amit kellett, és indultunk a vízhez. 

 Vízrerakás

A parton egy rövid beszéd után pezsgőt bontottunk. Az oldalát tl sokat csiszoltuk ahhoz, hogy hozzávágjuk. :) 

 A neve pedig, amit csak most lepleztünk le: SWEETY. Hogy miért, az maradjon továbbra is belső titok. :)

A vízrerakás pillanatához nincsenek szavaim. Érezni azt, hogy a két kezünk munkája siklik a vízen.... elmondhatatlan.

A kikötés során én sikeresen beleestem a vízbe, ami kiváló bizonyítéka volt annak, hogy nincs elég nehezék a hajó aljában. Egy újabb dolog, amin jövőre még dolgoznunk kell.

Hiába volt sötét, ez sem tántorított el minket a vitorlázástól Holdfényben ringatóztunk a Balaton enyhe hullámain. 

Másnap jó időben is kipróbáltuk, és csak gyönyörködtünk benne még napokig.

És igyekeztünk mindenkit megvitorláztatni. 

Ezúton is szeretném megköszönni mindenkinek, aki hozzájárult ahhoz, hogy a hajó elkészüljön. A szüleinknek, akik helyet adva és a sok berregést elhallgatva tűrték, tűrték a munkálatokat és meleg étellel láttak el bennünket, vagy messziről drukkolva és időnként meglátogatva érdeklődéssel fogadták a fejleményeket és bíztattak minket. Mindenki másnak, aki két kezével, akár saját testi épségét kockáztatva segített nekünk a hajóépítésben.