Az egyenesség kérdését megoldottuk! A szemközti barkácsboltból szereztünk egy bitang rozsdás vasrudat, azt jól lerozsdamaróztuk, fényesre csiszoltuk, és már készen is állt a legtökéletesebb vezető. A probléma ezúttal az volt, hogy a svertnek hozott tölgyet és vörösfenyőt nem bírta a körfűrész. Hiába tudtunk volna most már egyenesen vágni! Pedig hűtöttük mi (ez a mi most kicsit nagyképűen hangzik, az érdemi munka Gergő és Péter nevéhez fűződik) folyamatosan fröcsköltük, de mihaszna. Egyre csak furcsa hangokat és szagokat adott ki magából.

A felállított asztali fűrész sem jelentett nagyobb segítséget. Bár azóta olyan gyanusítgatások értek minket, hogy nem használtuk megfelelően. Hm, hát igen, a szerszámok használatába is bele kell jönnünk. Sőt. Arra a következtetésre jutottunk, hogy a szerszámaink egy kicsit régiek, ósdiak és használhatatanok. Kivéve azokat, amiket kölcsönkaptunk. Mekk Mester hozzánk képest professzionális szerszám-repertoárral rendelkezett! Végül megint a szomszéd asztalosnál kötöttünk ki, aki méretre vágja nekünk az áhított darabokat.

És az orra. Mit szépítsem, ezzel megszenvedtünk. Már két hete jól gúzsba kötöttük, hogy idomuljanak, lazuljanak a lécek a végleges formájukhoz, ezzel is előkészülve a ragasztáshoz.

Ez a próbálkozás kezdetben jónak bizonyult, de miután több léc reccsenéssel próbálta a tudtunkra adni nemtetszését, felhagytunk ezzel, és megfogadtuk többek tanácsát: a GŐZÖLÉST. Ez sem ment olyan egyszerűen ám! Hol forraljunk ennyi vizet? Mibe rakjuk bele? Mibe fér bele egyáltalán? Hogyan tartsuk bent a vizet, hogy jól átjárja a gőz? Sok variálás után, kád, PVC cső, kondér és egyéb apróságok igénybevételével végül megpuhítottuk a fát, és az már úgy hajlott, ahogy mi szerettük volna. Azt azonban senki nem mondta, hogy a fa ekkor megdagad, és az elkészített keret kicsi lesz! Sebaj, ezt a problémát már játszi könnyedséggel hárították el a fiúk.

Az én feladatom most is inkább a rajzolásra szorítkozott, de megint megszenvedtem a milliméterekkel. Márpedig Gergő nem engedett. Így magam elé vettem az AutoCAD-et, és lemásoltam a megtervezett frameket (bordákat). Kezdem megéreni, miért nem volt bennem soha késztetés a mérnöki pályára! Aztán ezt is sikerült kimérni (a képen), az ívet megtervezni, megrajzolni és kivágni. Táncoltam is örömömben!

Péternek pedig köszönjük a hétvégi közreműködését! Neve ezután menthetetlenül bekerül a Köszönetnyilvánítás rovatba!