Folyamatosan megy a pörgés a sufniban. A munkában is, és abban is, hogy vajon sikerül-e befejeznünk még időben a hajót.
Meló
Szombaton Zsófi a horgonykamrát bélelte ki üvegszövettel,
én a hátsó ülés lapjaival szöszöltem már második napja. (Nem alaptalanul féltem ettől a résztől)
Szerencsére vasárnapra Laci átjött segíteni, és 110%-on rávetette magát a problémára. Egész napos rajzolgatás és dekopírozás után megcsinálta a padló minden darabját, már csak a beragasztásra vár.
Zsófi elsősorban a catering-et vállalta, de közben hátraszaladt lefesteni alapozóval a már kész padlólapokat. Este egy születés-élmény terápia keretében (ld. lentebb) lekente még egy réteg epoxival az elülső tároló rész belsejét. Az élmény alapján nem csak a szülés, hanem a születés is igen kemény és kellemetlen dolog.
Árbocpánik
Valamelyik nap, talán szombaton, jött a rossz hír: aki ajánlotta, hogy tud árbocnak alu csövet szerezni megüzente, hogy ugyan szerezni tud, csak nem tudja eljuttatni hozzánk, ugyanis a forrás Németországban van.
Pánik. Ha nincs árboc, akkor nehezen lesz vitorlásunk, hiába lenne több időnk vagy kétszer ennyi erőnk dolgozni rajta.
Az ember azt hinné, hogy alumínium csövet nem akkor kunszt venni, de
- vagy van, de gagyi, és amikor meghallják, hogy vitorlásra kell, akkor szó nélkül viszik vissza a raktárba,
- vagy van jó, de 500kg a minimális rendelés belőle, ami kb. 25x-ös túlrendelés lenne (és ha még lenne is rá pénzünk, hova a ****ba tegyük?)
- van közepes, de a minimális rendelési összeg €200, és kb. a harmadából jön ki a cső ára.
Ebben már benne van vastelep, interneten keresés, hajóépítőkkel telefonálás, ismerősök ismerőseinek a riasztása, facebook-on és google+-on könyörgés, és nagyjából minden amit ki lehet találni nagyobb mennyiségű illegális hatóanyag fogyasztása nélkül.
Steampunk hangulat
De ha már a mindent kitalálásnál járunk. Kell a hajóra két léc, amit deck stringer-nek neveznek, és a deck szélélének alátámasztására szolgál.
Kicsit csaltam, és hogy jobban lehessen érteni: már a kész állapotról látható a kép jobb oldalt. A két közelebbi léc, ami fordított V alakban találkozik, a deck stringer.
A nagy baj vele, hogy nagyobbat kell hajlania, mint amekkorát a fa szeretne. Ez biztos, mert egy párt már eltörtem itt kb. egy hónapja.
Egyetlen megoldás maradt: gőzölni kell. Komoly mérnöki munka eredmény lett az alábbi hi-tech szerkezet:
Az elv pofon egyszerű. Egy PVC csövet használunk gőzkamrának, amibe egy villanyszerelő gégecső vezeti be a gőzt egy standard, nagymama típusú teáskannából. Mivel kemping tűzhelyünk nincs, a tűzhelyet meg macerás lett volna kihozni, ezért egyszerűen egy fém dobozban raktunk tüzet a forraláshoz.
A high-tech több ponton is megbukott. A gégecső megolvadt, és a kanna nem tudta kellő tempóban termelni a gőzt.
Eljött a low-tech ideje.
A kannát egy lábosra és egy tölcsére cseréltük, a gégecsövet meg teljesen kiiktattuk.
Ez a konstrukció meglepően jól működött, és másfél óra múlva eléggé megpuhult a fa ahhoz, hogy a helyére paszírozzuk.
Azért ez sem ment gond nélkül. Az egyik lécben volt egy csomó, amit nem hatott meg a gőzölés, ott berepedt a fa, amikor hajlítottuk. Szerencsére egy kis fadarabbal és egy szorítóval sikerül lebeszélni arról, hogy eltörjön, és végül felvette az ívet rendesen.
Még több meló
Még hétfőn segítőcsere történt: Zoli vette át Laci helyét, és vele közösen beragasztottuk az összes padló támasztékot.
Délután mérsékelt sikerrel megjártuk a keszthelyi hajósboltot, ahol még tavaly vettünk vonószemet, de túl rövid lett. Most sem volt hosszabb, de majd rendelnek.
Az epoxi időközben nagyon megfogyott, nagyobb szigetlelő lekenéseknek nem is merünk nekiállni, amíg nem veszünk újat.
A mai napot a portside gunwale félszáraz rögzítésével zártuk. Már többször azt hittük, hogy most már ez ránk nem vonatkozik, de újra és újra kiderül, hogy valóban az a hajóépítés aranyszabálya, hogy
Szorítóból sosincs elég, bármikor amikor barkácsboltban jársz, vegyél még párat!
De hogy mindez mit is jelent, azt majd legközelebb.
