Miért jó iskolában dolgozni? Naná, hogy azért, mert van őszi szünet, amikor le lehet jönni Balatonra hajót építeni! Jól befűtöttünk a kis házban, hogy két munkamenet között tudjunk hova behúzódni és forró tea és frissen tört dió/mandula mellett átmelegedni. Majd újra kimenni és folytatni az építést. Na, és nem elfelejteni bejönni rakni a tűzre. De most kicsit visszamegyek az időben, és folytatom az írást még onnan, amikor melegen sütött kint a Nap.
Framek
Az eddigi leglátványosabb munkafázisunkhoz még augusztusban érkeztünk el. A kivágott Csepp -re felállítottuk a frameket, azaz a hajó bordáit. Főszerepet kapott a vízszintmérő: hirtelen életbevágóan fontos kérdés lett, hogy mi mennyire függőleges vagy vízszintes. Az epoxit már olyan pontosan adagoltuk, mintha a vegyiparban dolgoznánk (haj, de hosszú út vezetett idáig!), meg is fogták rendesen a frameket. Azért erősítésként egy kis üvegszövetet is előkaptunk. Ezután minden oldalról és minden szögből lécekkel megerősítettük őket. Bizos ami biztos, rángatjuk még őket eleget.
Stringerek
A sufni veszélyes hely. Könnyen kiderülhet, hogy valamiben teljes analfabéták vagyunk. És mindemellett tehetetlenek is. Ez történt velünk is. Próbálkozás, próbálkozás, próbálkozás. Tanácstalanság, idegesség. Megoldás. Na, de hadd kezdjem az elején.
Ha egy 4 méter hosszú és 5 cm vastag lécet szeretnél enyhén félkör ívben rögzíteni valahova, inkább ne csináld.
Mi ezt sajnos előre nem tudtuk. Elkezdtük tehát odafogni a léceket az előre kialakított helyükre. Nem ment, nem hajlott. Az életünk ellenben veszélyben volt. Megfelelő számú férfierő segítség előkerítése után engem ki is üldözött Gergő, mert ha megcsap a léc, akkor már nem biztos, hogy elbűvölöm a ragyogó lila arcommal. Így, hát kívülről szemléltem tovább az eseményeket. És nagyon drukkoltam.
Látszott, hogy a lécek nagy erő hatására inkább repedni, mintsem ívben hajlani készülnek. Fogtuk tehát az üstöt, és vizet forraltunk. Forró vizes rongyokkal és lepedőkkel csavartuk be a léceket, hátha engedékenyebbek lesznek. Eredmény: sikerült felszorítóznunk, majd felragasztanunk őket.
Közben akadtak apróbb nehézségek, azaz egy (Gergő: több) helyen megrepedt a léc. Szerencsére ezt egy kis epoxival és hajó-ragtapasszal sikerült orvosolnunk.
Most már csak az izgulás következett, hogy a helyükön maradnak-e, de látszólag tartották magukat. Vártunk még pár napot, aztán szép lassan az én szkepticizmusom is kezdett alábbhagyni (úgymint: vágjuk inkább hosszában ketté, mert így le fog pattanni!). Végül levettük a szorítókat, és készültünk, hogy felrakjuk az alsó stingereket is. (Kell egy felülre és alulra is, mindkét oldalra, ezek adják meg a hajó ívét.) És ekkor BUMM! RECCS! Sorra pattant le a framekről a léc.
Oké, akkor most jöhet a B verzió. Kettévágjuk őket hosszában. (Ugye! :)) Ez egész simán ment. Felragasztottuk a belső réteget, de a szorítókkal jól odafogtuk őket, ahol csak lehetett.
TBC
