Legfőbb tapasztalatunk,hogy szorítóból sosem elég! Minden másnap az előtt a helyzet előtt találtuk magunkat, hogy nincs elég szorítónk. Hétvége és ünnepnap lévén nem sok választásunk volt, ezért célba vettük a Tescot és kifosztottuk a szorító készletüket...és még így sem volt mindig elég. Kellett a belső stringer ideglenes framekhez való odaillesztéséhez és a külső stringerekhez, hogy a belsőhöz tudjuk illeszteni, hogy a ragasztás után a két réteg biztosan és szorosan illeszkedjen egymáshoz.
Amivel még sokat szerencsétlenkedtünk, hogy az orrához hogyan rögzítsük a stringereket. A részletekre most már nem emlékszem, csupán arra, hogy sok-sok időt pepecseltünk vele, kötelek lógtak a plafonról és keresztbe-kasul, hogy a megfelelő helyen tartsák a léceket.
Miután megkötött az epoxi,több napos csiszolóprogram vette kezdetét a következő lépés előkészítéseként. A stringereket úgy kell lecsiszolni, hogy tökéletesen illeszkedjen hozzá a rétegelt lemez, ami a hajó oldalát adja majd. Ezzel bajlódtam pár napig, az esti programhoz pedig már nem kellett a sminkkel törődnöm, igazi fa alapozó fedte az arcomat. Gergő addig a házban rakta le a parkettát és időnként kijött segíteni, hogy jó szögben csiszoljak.
Mindeközben a hideg télre is gondoltunk, és egy jó ajtó felszerelésével igazán védetté tettük a Hajó lakhelyét. A márciusi hosszú hétvégén megnéztem, és látszólag tökéletes állapotban átvészelte a zimankót.
A csiszolásnak még nem értünk a végére, a télen mi is pihentünk, de a tervek szerint tavaszi szünetben folytatjuk az építést.
