Nem pont úgy sikerült a hétvége, ahogy terveztem, de főleg azért, mert teljesen rosszul emlékeztem a sufniban uralkodó állapotokra. Azt hittem, hogy majd az lesz a legnagyobb gondunk, hogy mit használjun fűrészbaknak, amikor a fűrészbaknak vágjuk a léceket (Remek fűrészbak tutorial itt). Főleg ezen a gordiuszi (vagy inkább münchhausen-i) problémán agyaltam, és eszembe nem jutott, hogy szinte bemenni nem lehet majd a sufniba, annyira tele van pakolva. Így, nem annyira a körültekintő szerszám használatnak köszönhető, hogy még mindig megvan minden ujjam.

Kb. hónapja otthagytam az OTP-t, és átpártoltam a Budapest Bankhoz, mert gondoltam attól jobb lesz nekem. Ugyan még nem lett jobb, de az már biztos, hogy a BB és az új-zélandi bankok nem puszipajtások, akik között egy tranzakció nem bonyolultabb egy baráti telefonnál. Csütörtökön online megrendeltem a terveket, de varázslatos módon nem tünt el a pénz a számlámról. (Itt még reménykedtem, hogy tényleg jó választás volt a BB) Végül vasárnap már a tervező is üzent, hogy nem sikerült a manőver, és szerinte szóljak a banknak, hogy számítsanak egy tengerentúli utalásra, és akkor menni fog. Érdekes hely lehet ez az Új-Zéland, ha ott tényleg csak úgy lehet szólni a banknak.

Addig is egy vázlat arról, hogy mire is vállalkoztunk: