Jóóó reggelt! Ki az ágyból! Irány a part, tanulunk vitorlázni!
Első óra
Egy német prospektusból megtanultuk a hajó részeit. (Milyen jó, hogy mindkettőnknek a német nyelv az erőssége!) Most már nem csak azt tudjuk dolgokról, hogyan készítsük el, hanem azt is, hogy hol található a hajón és mire való. Talán még valamikor hasznát vesszük. :)
Szelek
Honnan fúj a szél? Ahhoz képest merre megyünk? Negyed szélben? Fél szélben? Háromnegyed szélben? Hátszél, szembeszél?Jajjjj, honnan tudom én ezt majd a vízen felismerni? De egy dolog biztos: jól összekócolta a hajamat!
Csomók
A csomók elsajátításához nem kell más, mint egy (bizonyos esetekben két) darabka kötél és egy mesekönyv. Igen, kedves Olvasó, jól látod, egy mesekönyv.
Ha bármilyen oknál fogva vontatásra kerül a sor, a két hajót a következő történettel lehet összekötni (ugye, milyen varázslatosan egyszerű?): Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy tó. Ebben a tóban lakott egy aligátor, ami egy szép, nyári, kissé szeles napon kimászott biztonságot adó otthonából. Gondolt egyet, megkerülte a parton lévő fát. Jól elfáradt eme megerőltető tevékenységben, így rögtön, további kitérők vagy sétát mellőzve szép komótosan visszaballagott a tóba. Ezután boldogan élt, amíg meg nem halt.
Különleges esetekben (tájegységtől és szájhagyománytól függően) az aligátor két fát is megkerülhet. Tudniillik, ekkor két, eltérő vastagságú kötelet kell összebogozni.
Ezen kívül még két csomót tanultunk meg, mindegyiket egy-egy történettel párosítva.
Második óra
Felmentünk a hajóra, végignéztük a kötelező felszereléseket és már alig vártuk, hogy vitorlát bontsunk. Ekkor ismertük meg Feri bácsit, a vitorlásoktatót. A többszörös futóbajnokot, a sok évtizede kitűnően vitorlázó, hozzáértő, szakértelemtől burjánzó csekély önbizalommal rendelkező, a végletekig szerény Feri bácsit. Végül felhúztuk a vitorlát, (igen, mi!), próbálgattuk a csomókat, tapasztaltuk (volna) a szélirányokat, majd kievickéltünk a strand területéről, és kezdetét vette a harmadik óra.
Harmadik óra
Szélcsend. Fürdés. Meleg a víz. Csak a fürdőruhám tartan jobban, ha fejest ugrok a hajóról.
Negyedik óra
Ez kissé nehézkesen jött össze, mert egy nagy vihar érkezett, és az előző napi szélcsendhez képest egy darabig a nagy szél miatt nem tudtunk vízre szállni. Végül felpattantunk a hajóra, amin meglepetésünkre már 3 túrista ült Feri bácsival. Na, most mi lesz, hogyan tart nekünk órát? Hát úgy, hogy mi visszük sétahajókázni a vendégeket. Upsz. Így lettünk kapitányok. Erős kézzel megmarkoltam a kormánylapátot, a grosst is kellett volna, de ennyi mindenre már nem tudtam egyszerre figyelni. Gergő kezelte a fokvitorlát és ugráltunk egyik oldalról a másikra, saját magunkat használva súlyozásra. Belekapott a szél a vitorlába és csak úgy szeltük a hullámokat! Magad felé húzd, a másik oldalra, neeem, még ne engedd ki, tartsd egyenesen, tartsd feszesebben, nem látod, hogy belobbant?! Nem, nem látom, csak kapkodom a fejem, próbálok időzíteni, megfelelő sorrendben a megfelelő dolgokat a megfelelő ideig csinálni. Miért nincs ezen fék és gáz? És mi lesz majd kis hajóval, nagy szélben?
Az óra végére már egész jól belejöttünk, a hajó is arra ment, amerre szerettük volna, a fordulásokat is jó irányba, összehangoltabban végeztük. Mégiscsak lesz ebből valami?
Ötödik óra
Szélcsend. Kis szél, pár fordulás széllel. Szélcsend. Szélcsend. Marhajó.
